2013. november 4., hétfő

Love letter from Verona



Ciao Bella,


Az elmúlt másfél hetem meglehetősen sűrűre sikerült és nem volt időm illetve lehetőségem a bejegyzések frissítésére – noha a közösségi médián elég aktív voltam ez idő alatt is. Most azonban időt szakítok egy újabb olasz kaland lejegyzésére, ami ismét személyes indíttatású kirándulás volt.


The last couple of weeks were kind of busy and I had lack of time and possibility to update the blog – however on social media channels I tried to stay active. But now I can have a little rest to share with you my latest Italian trip.

  
 

Október 28-án ünnepeljük „hivatalosan” a megismerkedésünket Marcoval, ugyanis aznap küldtem el azt a bizonyos emailt, amire ő kedvesen válaszolt. Idén volt ennek 4 éve s mivel épp kint vagyok Olaszországban, úgy gondoltuk 2 napra kiruccanunk a Garda tóhoz, ami röpke másfél órás autókázásra van Milánótól. Az autópályáról letérve festői táj fogadott minket – el is felejtettem már, hogy nem is kell Toszkánáig menni, ha az ember dimbes-dombos tájat, égig érő cédrusokat és olíva fák végeláthatatlan sokaságát akarja látni. Olaszországban nagy hagyománya van az ún. bed&breakfast helyeknek, amik megfizethetőbb alternatívái a méregdrága hoteleknek és őszintén szólva szívesebben is szállunk meg egy ilyen panzióban, ahol a helyiek kedvessége és közvetlensége mindennél többet ér. Miután lepakoltuk csomagunkat és az autóhoz indultunk, hogy megnézzem végre Veronát – a házigazda megállított minket, hiszen ránk várt a welcome prosecco és a bruscetta, ami nélkül nem engedett útnak. Egy kis evés-ivás (fő fókusz ugyebár az olaszoknál) és elindultunk Júlia városába, ahol elsők között természetesen a híres-nevezetes erkélyt kerestük fel. Azt hiszem, tökéletes volt az október végi időpont, mert az amúgy zsúfolásig telített pici udvar egészen emészthető volt – na nem mondom, hogy alig voltak, de nem kellett közelharcot vívni a Júlia szobornál egy fotó elkészítéséért. 

We celebrate our anniversary on 28th October as this was the day 4 years ago when I sent that certain email to which Marco kindly replied. As I am currently in Italy, we decided to have a 2 day trip to Verona and the Garda lake which is only 1,5 hours drive away from Milan. As we left the highway, the picturesque scene reminded me how beautiful this country is and no need to travel till Toscana to find the hills with tall cedar trees and never-ending olive tree fields. Bred&breakfast places are very much liked in Italy and personally we also prefer to use this cost-effective alternative of expensive hotels and local people’s kindness which we always experience in these pensions is priceless. After leaving our luggage behind and heading to Verona, our host stopped us to sip ont o a welcome prosecco and take a bitet o their home made bread bruscetta. Well, Italian hospitality! After eating and drinking (2 of the main focus for Italians) we visited Julia’s house with the famous balcony and October seemed a perfect choice for the visit with less crowd. 





Jó a marketingjük – itt minden Júlia és a szerelmesek köré épült. Az udvarban még Júlia műhelye is fellelhető egy postaládával, ahová a kétségbeesett szerelmesek dobhatják Júliának szánt leveleiket (kíváncsi lennék, vajon mi lesz a levelekkel – a filmben ez elég vicces jelenet volt). De volt itt minden – kislakattól szívecskés kulcstartón át törlőkendőig. Fő a romantika :)



Their marketing is brilliant – everything is built around Julia and the lovers. Int he yard of Julia’s house there is even a Club for her with a post boksz outside to leave your love letters (I wonder what happens with those notes  - as in the film thisscene was fun). All heart shaped merchandising – key rings, locks and table clothes. Let romance live on! :)



 
 
Városlátogatások alkalmával szeretünk a helyiekkel vegyülni, így a dóm és a Szent Anasztázia templom gótikus belsői után elidőztünk Olaszország egyik legszebb terének tartott Piazza delle Erbe-n, ami egy négyszögletű tér tele kávézóval, étteremmel és középkori épülettel. Jóleső érzés megpihenni egy pohár ital mellett és bámészkodni – ilyenkor mindig megvitatjuk Marcoval, vajon ki a tipikus turista (gyerek a háton, kényelmes sportcipő, tétova lépések) és ki a helyi lakos (Na náluk, mármint a nőknél szinte kizárt a sportcipő. Nem is értettem, hogyan képesek egyensúlyozni a macskaköves utakon…). 




When visiting new cities we very much of observers who love to mingle with locals – so after visiting the Gothic churces of Saint Anastacia and the Duomo, we sat with a glass of wine on the Piazza delle Erbe which is a rectangular square with bars, restaurants and middle age houses – and said to be one of Italy’s most beautiful squares.  It feels fantastic to just sit and watch the people – we often discuss whom we think to be a tourist (with a child ont he back and wearing comfy sport shoes) and who are the local people (women who would never wear sportshoes).


Mivel ránk sötétedett már, így visszamentünk a szállásunkra és némi kupaktanács után végül úgy döntöttünk, nem éjszakai fürdőzésre megyünk (annyira fáradtak voltunk, hogy tuti elaludtunk volna a medencékben), hanem kipróbálunk pár helyi fogást szállásunk éttermében. Leültünk egy asztalhoz és mikor a pincér kihozta a szokásos kosárnyi helyben sütött friss kenyeret, automatikusan kértem az olívaolajat és a peperoncinos (csípős) olajat, mert nem találtam az asztalon. Marco persze felnevetett, mert ez nagyon tipikus olasz viselkedés volt, kész Italian donna vagyok már szerinte – hiszen az ételre várakozás közben elfogyasztott kenyér csakis olívaolajjal csepegtetve az igazi egy vérbeli olasz számára. Azt kell mondjam, „vérszemet” kapok, ha tengeri kajáról van szó, mikor erre járok – most sem tudtam ellenállni a királyráknak, sikerült is degeszre ennem magam. 

As we were so tired, we headed back to the b&b and instead of the original plan for night spa, we decided to stay for dinner and go to bed early. We tried the b&b’s restaurant and as the waiter brought the homemade bread slices to our table, I immediately asked for olive oil and spicy (peperoncino) oil. Marco started laughing at this point as I am transforming into an Italian donna as for them eating bread without oils is impossible. To be honest, I can’t get enough of seafood when we are in Italy – so this time I took the king prawns and got so full with this delicious food.


Időben nyugovóra tértünk, hiszen másnapra terveztünk a fürdőzést és mivel délután már indulnunk kellett Milánóba, korán akartunk kelni – persze a nap kicsit másképp alakult….de erről hamarosan!

Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska
 

We went to bed early as we planned as much of the spa as possible since int he afternoon we were supposed to get back to Milan….but the plan slightly changed…tell you more in a next post!

xoxo
Susie

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése