Veszélyes dolog ám az önértékelés - hiszen ugye Neked is ismerős a lány, aki folyton szemét pasikat vonz be az életébe? Vagy a másik, aki állandóan az iroda hierarchiájának legaljára szorul? Hosszasan sorolhatnám a különféle élethelyzeteket, ám egy dologra eredeztethető mind vissza: ezek a nők épp azt a bánásmódot kapják, amit elvárnak.
Ez így elsőre keményen hangozhat, hiszen a kedves, aranyos lány legkevésbé sem vágyik egy végletekig bunkó párra. De akkor hol a hiba?
A bizonyos hiba az alacsony önbecsülésben keresendő - vegyük példának a kedves, aranyos, bájos tüneményt, akit nevezzünk Katinak. Kati egy szerető és megértő társra vágyik s a barátnők meg is erősítik ebben az álmában, hiszen a mi Katink pont ilyen férfit érdemel. Aztán Kati megismerkedik Sanyival, amit környezete nem tud mire vélni, hiszen Sanyi nem éppen Katink álmainak netovábbja a maga bárdolatlan stílusával. Katin kívül senki sem érti, mégis mit láthat ez a lány ebben a pasiban. A kapcsolat (ahogy azt a javasasszony barátnők megjósolták előre) nem működik, majd véget ér. Kati a kezdeti melankólián átlendülve újabb ismerkedésbe kezd s az új lovag Józsi, kiköpött mása Sanyinak.
Mindezen leegyszerűsített tanmese szereplői és eseményei könnyen behelyettesíthetőek más elemekre - legyen szó akár a folyton kihasználó "barátokról" vagy a minden munkahelyen rajtunk élősködő kollégákról. A képlet egyszerű: mások azt teszik meg Veled, amit Te megengedsz nekik.
Az én életemben is volt egy párhuzam Kati meséjével - amit még a mai napig gyakorolnom kell. Másokért anyatigrisként kiálltam mindig is, amolyan igazság bajnokaként harcoltam az elesettekért vagy a szeretteimért, akiket bántottak. Azonban magamért régebben nehezebb volt kiállni. Hosszú időbe telt, míg rájöttem ennek okára: titkon, a tudatalattimba befészkelte magát egy buta gondolat: ha "nem"-et mondok vagy nyíltan szembeszállok a másikkal (aki lehet a legjobb barátnő vagy egy hozzám közel álló személy, aki nyilván fontos nekem), azzal megkockáztatom a másik életében betöltött szerepemet. Hiszen akár kevésbé szerethető is lehetek azáltal, hogy ellenállok, hogy konfrontálódok. Buta, buta Zsuzska! Hiszen ha őszintén szemtől szembe kimondom, amit gondolok - attól még ugyanaz a lány vagyok s értékeimből ez semmi sem vesz el, sőt!
Persze az őszinteséggel sosem volt gondom, hiszen az egyik legfontosabb értéknek tartom, ám a magamban forrongás valahogy kézenfekvőbbnek tűnt mindig is.
Amennyiben Neked (vagy bárkinek a környezetedben) is hasonló utat kell bejárnod, elárulok pár tippet, ami rajtad is segíthet!
1. Ha eleged van abból, hogy mások átlépjenek rajtad és változtatni szeretnél - gratulálok! Máris megtetted az első lépést, hiszen felismerted, hogy nincs rád jó hatással az a viselkedésforma, amit a külvilág felé közvetítesz! Fél siker!
2. Az önbizalom itt sem megkerülhető téma - azon bizony kőkeményen dolgoznod kell! Erre vonatkozóan már írtam pár tanácsot (például ITT és ITT IS), kezdj el dolgozni önmagad elfogadásán és megszeretésén, ugyanis ezek kéz a kézben járnak az önbizalommal!
3.Szólalj meg! Másoknak testbeszéded és verbális kommunikációd ad útmutatást rólad - ezért ha lesütött szemekkel, összezárt karokkal magadba roskadsz és csendben maradsz, mások úgy vélik majd, mindent a fejedre olvashatnak, akár szíjat is hasíthatnak a hátadon! Ugye Te sem ezt szeretnéd üzenni a nagyvilágnak? Nem arrogáns viselkedésre buzdítalak, de egyszerű példánál maradva, ha valaki megelőz a sorban, igenis szólalj meg, hogy Te voltál itt hamarabb és Neked is idő az idő! Meglátod, utána jobban fogod érezni magad s lépésről lépésre a számodra fontos embereknek is sokkal könnyebben kinyilvánítod majd nemtetszésed!
4. Ne akarj mindenkinek megfelelni s ezért minden kérésre rábólintani! Ugye Te is tudod, hogy miközben mindenkit megpróbálsz "kiszolgálni" - közben önnön magad képe torzul és lassan elvész személyiséged? Ha eleged van a mártír szerepből, kezdj el "nem"-et mondani és kifogások helyett mondd el a másiknak érveidet, miért is nem lehetséges/jó számodra az adott kérés/kérdés.
5. Kérj és megadatik! Vagy legalábbis kérj :) Ha mindenki kínait szeretne ebédelni, Neked pedig feláll a hátadon is a szőr ettől - ne tűrd csendben, amint a "szok-kici-cípősz" ebédet tuszkolod le a torkodon! Igenis szólalj fel és közöld, Te mit szeretnél! A kompromisszum szó lesz a legújabb jó barátod, ideje megismerkednetek!
Persze tisztában vagyok vele, hogy a másik véglet sem mindig szerencsés - én is ismerek olyan Szépséget, aki (nem csak szerintem, de saját bevallása szerint is) túlzásba viszi a konfrontálódást és sokszor feleslegesen bonyolódik túlzottan nagy vehemenciával vitákba.
Az arany középút a cél, mint mindenben - de a legfontosabbnak azt tartom, hogy ismerd fel értékeidet, becsüld meg azokat és tiszteld magad, hogy mások is tisztelettel bánjanak Veled!
Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése